1. fejezet

Hosszas várakozás után megérkezett a várva várt első fejezet, amelyben beindul a történetünk felvezetése. A történetet hétről hétre (egészen pontosan 10 naponta), mindig más író bonyolítja. Így első szerzőnk nem más, mint STEFI! Jó olvasást! Várjuk véleményeiteket!

- Szia cica, meghívhatlak valamire? – jött oda egy újabb részeg seggfej.
- Nem, kösz. – válaszoltam, fel sem nézve a pohár törölgetéséből. Egy londoni bárban dolgoztam esténként, nappal pedig a diákok unalmas egyetemi életét éltem.
Ha nem kellene ennyire a munka, rég itt hagytam volna az egészet. Nem voltam oda a részeg, kiéhezett férfiakért.
- Hahó szivi, egy whisky-t kérek! – csapott a pultra.
- Azonnal. – kitöltöttem, és ki is adtam rögtön. Még egy óra volt hátra a munkaidőmből.
- Mila. – jött oda a főnököm, Dan.
- Igen? – fordultam meg.
- Ma nem tudlak hazavinni.
- Ohh. – kicsit meglepett, hiszen mindig ő vitt haza, nehogy az egyik aberrált részeg fazon kövesen, és elkapjon.
- Sajnálom, de hívok neked taxit, és ki is fizetem. – mosolygott.
- Ugyan hagyd, hívok magamnak és nem kell kifizetni.
- Nem, nem. Ragaszkodom hozzá. – mondta ellentmondást nem tűrően.
- Rendben – egyeztem bele, hisz addig úgysem tágít, amíg nem egyezek bele.
- Hívom is a taxit, ma hamarabb hazamehetsz. – mondta, és közben már ment is.
Dan rendes főnök volt, néha még segített is a tanulásban, kikérdezett miután már bezártunk, tanácsokat adott, ha kellett. Olyan volt, mintha a bátyám lenne.
Negyed óra múlva már szólt is Dan, hogy megjött a taxim. Összekapkodtam a füzeteimet, és már mentem is a lépcső felé. Utáltam ezt a lépcsőt. Nagy fokai voltak, és olyan meredeken ment felfelé, hogy az ember beleszédült.
A közepén jártam a lépcsősornak, mikor valaki kinyitotta a fenti ajtót. Egy pár jött be rajta.
Mind a kettőnek a szemébe volt húzva a kapucni, és a csaj elég szarul volt öltözve. Egymás kezét fogva indultak el lefelé, azt hittem a csaj lezúg a lépcsőn, úgy bukdácsolt. Ahogy elhaladtam mellettük, kellemes illat csapott meg. A fiú illata lehetett, hisz mellette mentem el.
Annyira igéző volt, hogy visszafordultam. A csávó is, és engem nézett. Gyönyörű szemei voltak, ha lehet, még jobban tetszettek, mint az illata. Annyira elmélyedtem a szemében, hogy a következő pillanatban csak azt vettem észre, hogy akkorát esek, mint az ólajtó. Elég fájdalmas művelet volt, de gyorsan összekapartam magam, és kislisszoltam az ajtón. A taxi tényleg ott várt már, és rögtön be is pattantam.
Húsz perc múlva már a saját lakásom ajtaját nyitottam, és léptem be a rendetlenség fellegvárába.
Gyorsan ledobáltam a cuccaimat, és bedőltem az ágyba. Folyton az a szempár keringett a tekintetem előtt. Káprázatos volt. De az a csaj, kész röhej volt. Nála még én is jobban használom azt a rohadt lépcsőt.
Hamar elaludtam, és reméltem, hogy soha nem kell felkeljek, olyan fáradt voltam.
Déli tizenegykor keltem, ami nincs is olyan későn, tekintve, hogy hajnali kettő körül kerültem ágyba. Ez a mai volt az év utolsó napja, és a barátnőm szülinapja, úgyhogy nagy bulizás vár rám az éjjel.
Alighogy végeztem a reggeli teendőimmel, már rezgett is a mobilom, jelezve, hogy valaki keres.
- Halló. - vettem fel.
- Azonnal el kell mennünk vásárolni, nincs egy rohadt göncöm se, amit fel tudnék venni este, érted miről beszélek Mila. A szülinapomon nem nézhetek úgy ki, mint egy csöves. – akadt ki barátnőm a vonal túlsó végén. Na igen, nem is Summer lenne, ha nem hívott volna ezzel a programmal.
- Nyugi, nyugi! – nevettem. – Tíz perc múlva a kávézóban talizunk oké? – ajánlottam.
- Rendben, akkor ott, szia!
- Szia. – tettem le. Összedobáltam a cuccaimat egy táskába, és már zártam is az ajtót.
Summerrel közösen volt egy kedvenc helyünk, ami elég közel volt mindkettőnknek. Ha valahova együtt mentünk, mindig ott kezdtük a napot.
Már tíz perce ültem a kávézóban, és vártam barátnőmet. Mindig késik, ez valami beprogramozott dolog nála, ha nem késik, nem is érzi jól magát, vagy nem tudom, de mindig ezt csinálja. Mindig azt mondta: - Sosem a királynő késik, hanem a vendégek érkeznek korán - természetesen ő volt a királynő.
- Hu, bocs a késésért. – huppant le hozzám.
- Megszoktam – legyintettem. - Iszol valamit? – kérdeztem.
- Aha, egy kávé jól jönne. – intett a pincérnek. Megittuk a kávéinkat, miközben kibeszéltük, mi történt az elmúlt egy hétben, amíg nem találkoztunk. Summer megismerkedett egy aranyos pasival, és ma este be is mutatja nekem. Az esti program pedig elég kaotikus lesz. Először Summernél tartunk egy kisebb szülinapot, ahol mellesleg megalapozzuk az este további részét, majd elmegyünk valami új bárba, ami most nyit, és neki van valami ismerőse ott, így be tud juttatni minket.
- Biztos jó lesz – próbáltam lelkesedni, de valahogy eléggé zavaró volt az a tényező, hogy nekem másnap be kell néznem az iskolába délután, így nem tudom kipihenni majd a másnaposságot. De egy ilyen bulit nem hagyhatok ki. Lassan elindultunk vásárolni.
Természetesen a Harrod’s-ba mentünk, mindig oda megyünk. Bár nem a legolcsóbb, de a minőséget meg kell fizetni. Ráadásul Summernek van pénze a szülei révén, így ő meg is engedheti magának. Ahhoz képest, hogy csak estére kerestünk neki ruhát, rendesen bevásárolt röpke két óra alatt, és az esti bulira még mindig nem talált ruhát magának.
- Summer, ha el akarsz készülni estére, jobb, ha sietünk. Már három óra van, és még tusolás, smink, meg haj. Nálad az simán van egy jó pár óra. – nyaggattam barátnőmet, a századik butik után.
- Jó-jó érzem, hogy itt megtaláljuk a nekem való ruhát – húzott be egy következő boltba.
- Mila, meg vannnn – kiabált barátnőm pár sorral arrébbról. Gyorsan odamentem megnézni a tökéletes darabot. Semmi különös nem volt rajta, még is olyan Summer-es volt. Egy csónak nyakú hosszított póló, amin egy női fej volt, különböző színekkel.
- Van otthon az aranyszínű legingem tudod, azzal fogom felvenni. – tapsikolt.
- Csodás lesz. – lelkesültem én is. Én nem voltam annyira oda a csillogó dolgokért, de mi tagadás, neki jól állt.
- Te mibe jössz? – kíváncsiskodott, a Harrod’s-ból kifelé jövet.
- Még nem tudom, de szerintem farmer, csizma és valami póló, vagy ing. – rántottam vállat.
- Az jó. – helyeselt barátnőm, bár mindketten tudjuk, hogy nem az ő világa volt az én öltözködési stílusom. Én inkább kényelmes voltam, bár mindenképp a csinos darabokat szerettem, míg ő kifejezetten arra ment, hogy kitűnjön a tömegből.
Ez után megbeszéltük, hogy nyolcra átmegyek hozzá, majd elindultunk hazafelé. Négy órára értem haza, így volt jócskán időm arra, hogy pihenjek. Úgy döntöttem, alszom másfél órát, hogy este biztos kipihent legyek. Beállítottam az órát, és már aludtam is.
Pontosan másfél óra múlva a telefonom éktelen csörgésbe kezdett, hogy ébredjek már fel. Lassan kikászálódtam az ágyból, majd a szekrény elé állva töprengtem, mit húzzak magamra ma este.
A farmer az biztos volt, hisz mindig azt hordok, kényelmes és jól áll, a felsőnél már viszont kicsit bajban voltam. Volt egyszer egy fekete pántnélküli top, amihez egy kisebb boleró-szerű járt, vagy egy fehér hosszú ujjú hosszított póló, amin feketével egy nő volt. Végül a fehér póló mellett döntöttem, és ahhoz ment a kis bőrdzsekim is. Miután sikeres fél óra válogatás után megtaláltam a megfelelő szerelést estére, elmentem zuhanyozni. Gyorsan megvoltam vele, pedig még hajat is mostam.
Kiszállva a kádból, először megszárítottam a hajamat, és lágy hullámokat varázsoltam bele, majd felöltöztem. Feldobtam egy kis sminket, ami szemceruzából, szempillaspirálból és szájfényből állt, majd elkezdtem keresni a táskámat. Vagy húsz percig kerestem, mire meglett a kedvenc kis bőrtáskám. Beledobáltam a sminket, a mobilt és a kulcsokat, na meg a pénztárcát, és miután felhúztam a tornacipőmet már zártam is az ajtót.
Ugyan még csak hét óra volt, de még be kellet ugranom Danhez is, hogy boldog újévet kívánjak, és igyak vele egy tequilát, ezt minden évben megejtettük.
- Hello, Dan – adtam két puszit.
- Szia, csajszi. Gyere, be akarok valakit mutatni neked. – fogta meg a kezemet, és magával húzott.
- Nah itt is vagyunk. Rob, Kristen ő itt Mila. Mila, ő itt a barátom Rob és a barátnője Kristen. – mutatott be minket egymásnak. Rögtön felismertem a tegnapi bukdácsoló csajt, és a szép szemű pasit.
- Hello. – köszöntek egyszerre, azzal a kis különbséggel, hogy míg Rob illedelmes volt, sőt még mosolygott is, addig a csaj úgy méregetett, mintha leprás lennék és foghegyről vetette oda azt a hellót. Valami azt súgta, nem leszünk mi jóban.
- Öhh, igazából Dan csak azért ugrottam be, hogy megigyuk a szokásosat aztán megyek is, mert Summer vár rám. – mondtam két perc kínos csend után.
- Ohh, rendben. Ha van kedvetek ugorjatok be később. És hozom is a tequilát – kacsintott, majd elszaladt.
- És, honnan ismeritek Dant? – próbáltam oldani a feszült hangulatot. A csaj úgy kapta rám a szemét, mintha valami ősellensége lennék. Komolyan mondom kezdett kiborítani.
- Igazából én ismerem. – szólalt meg a szép szemű. – Még jó pár évvel ezelőtt, itt léptem fel és akkor haverkodtunk össze, csak azóta változott pár dolog. És te honnan ismered? – kérdezett vissza.
- Itt dolgozom. Tegnap láthattatok orra esni a lépcsőn. – nevettem fel kínosan.
- Ja, igen. Az te voltál? – nevetett fel Rob is.
- Hát azok a fránya lépcsők mindig kifognak rajtam. – kicsit elpirultam, és áldottam a jó istent, hogy nincsen túlzottan világos.
- Én is majdnem orra buktam, de azért megoldottam – a csaj úgy mondta, mintha valami felsőbbrendű lény lenne, és hú de ügyes, hogy ő le tudott jönni rajta, én meg nem. Majdnem visszaszóltam neki, mikor visszatért Dan.
- Meg is hoztam, bocs a késésért, de az új fiúnak baja akadt. – mentegetőzött, majd letett mindegyikünk elé egy kis tequilát, citromot és sót. Gyorsan felhajtottam.
- Áhh, fújj. – majdhogynem kiköpte a csaj a piát. Majdnem elröhögtem magam, de valahogy kibírtam.
- Na, akkor én megyek is, így is késésben vagyok. Boldog újévet, és találkozunk jövőre. –adtam két puszit Dannek. – Sziasztok – köszöntem el, és már indultam is.
- Mila, azért benézhettek, ha akartok. – kiabált utánam Dan.
- Majd meglátom, szia! – és már mentem is fel a halállépcsőn. Kiérve mélyet szívtam a friss éjszakai levegőből, majd leintettem egy taxit. Hamar odaértem Summerhoz, de ekkor eszembe jutott, hogy az ajándékát otthon felejtettem.
- Hogy én mekkora egy fatális barom vagyok! – káromkodtam el magam.
- Tessék? – fordult hátra a sofőr.
- Semmi- semmi. – kifizettem, majd gyorsan felrohantam. Három kopogtatás után nyílt az ajtó.
- Szia! – lihegtem.
- Szia, mi az, lefutottad a maratont? – viccelődött a barátnőm.
- Nem, csak szólni akartam, hogy hazaugrom valamiért. Ezért később leszek itt.
- Otthon hagytad az ajándékot, ugye? – nézet rám szemrehányóan, de ott bujkált a mosoly a szája szélén.
- Neeem, az izé… a pénztárcámat hagytam otthon. – próbáltam menteni a menthetőt, de túl jól ismert.
- Mila. Nem baj, hogy otthon hagytad. Különben is, lassan már hagyomány, hogy másnap kapom meg az ajándékomat. Inkább gyere be, és bulizunk, annál nagyobb ajándékot úgysem tudsz adni. – húzott be barátnőm.
- Jó, de tényleg bocsi, jövőre időben megkapod, eskü. És Boldog 21. szülinapot! – sajnálkoztam.
- Jó, jó, csak nyugi és igyál. – nyomott a kezembe valami ismeretlen italt.
- Öhh, ez micsoda? – nem szerettem olyat inni, amiről fingom nem volt mi van benne.
- Ne törődj vele, csak igyad. – nevetett barátnőm.
- Kösz. - motyogtam az orrom alatt, miközben azt szemléltem, mi is a pohár tartalma. Miután szagra nem volt rossz, és nem láttam, hogy valami úszkálna benne, megkóstoltam. Nem volt rossz, sőt kifejezetten finom volt. Leültem vele a kanapéra, és néztem ki a fejemből. Nem nagyon ismertem itt senkit, csak látásból.
- Hello. – ült le mellém egy srác.
- Szia. – köszöntem vissza.
- Jake vagyok. – nyújtotta oda a kezét.
- Mila. – erőltettem magamra egy mosoly-szerűséget.
- És te, hogy kerültél ide? – próbált beszélgetni.
- Summer barátnője vagyok. – válaszoltam, és kortyoltam az italomból.
- Látom, az én koktélomat iszod. – nevetett fel.
- Ezt te csináltad? – néztem rá elhűlve.
- Aham. Mixer vagyok. – rántotta meg a vállát.
- Nagyon finom. – dicsértem meg.
- Köszi. – és ekkor beállt a csönd. Csak néztük egymást. Szép szeme volt, és a felső teste, hmm… azt hiszem le is ragadtam annak a bámulásánál, mert egyszercsak arra eszméltem, hogy valaki nevet. Jake volt az, s nyílván rajtam nevetett.
- Öhhmm… izé és te honnan ismered Summert? – próbáltam terelni, de közben éreztem, hogy pirulok.
- Egy bárban ismerkedtünk meg, ahol dolgoztam. És barátok lettünk. – mosolygott kedvesen. Irtó szép mosolya volt.
- Aha. – kortyoltam az italomból. Megint csak ültünk, és bámultuk egymást. Érdekes volt, hogy nem éreztem feszélyezve magam amiatt, hogy nem beszéltünk. Egészen addig ültünk így csöndben, míg nem elfogyott az italom.
- Hozzak? – mutatott az üresen tátongó poharamra.
- Megköszönném. – mosolyogtam kedvesen. Pillanatok alatt felállt, és eltűnt a bárpult felé. Amíg vártam rá, körbe kémleltem, hogy nem látok-e ismerős arcot, és bár egyre több olyan ember tartózkodott itt, akit ismertem, sőt kedveltem, nem volt kedvem megszólítani őket.
- Áhh, hát itt vagy. – jött oda hozzám barátnőm, és egy pasit húzott maga után. Magas barna hajú férfi volt, fekete ingben. Sajnos a rossz fényviszonyok miatt többet nemigen tudtam kibogarászni.
- Mila, ő itt Jensen, Jensen ő itt az én legjobb barátnőm Mila. – mutatott be minket egymásnak Summer.
- Szia. – hajolt oda két pusziért, ami miatt először megilletődtem, majd készségesen megpusziltam. Leültek mellém a kanapéra, majd valami társalgásszerűbe fogtunk.
- És, hogy ismertétek meg egymást? – hogy miért mindig én vagyok a feszültség oldó? – tettem fel a kérdést magamnak, miközben eszembe jutott az a rengeteg alkalom, amikor egy kínos pillanatban mindig én vagyok az első, aki reagál, és próbálja oldani a feszültséget.
- Utcán. Az egész olyan, mesebeli volt. Nekimentem és elejtettem a tankönyveimet, ő meg segített felszedni azokat. Ugye édes? – karolta át, most, hogy jobban megnéztem, izmos karját Jensennek.
- Igen. Szegénykém, magassarkúban tipegett, én pedig már messziről kiszúrtam, aztán annyira elbambultam a lábain – itt végig simított Summer combján –, hogy egymásnak mentünk. – mosolygott.
- Hello. – tért vissza Jake.
- Szia, mit hoztál? – érdeklődve figyeltem a kezében pihenő piros italt.
- Sex on the Beach – adta át az italt.
- Áhh, Jake, hello. Mikor jöttél? – köszöntötte barátnőm.
- Summer, basszus. Egy órája te nyitottál ajtót. – röhögött Jake, és közben helyet foglalt mellettem.
- Jah, jó, asszem már sokat ittam. Ja, amúgy Jake, ő itt Jensen, a barátom, Jensen ő itt Jake, a házi mixerem és egyben egyik legjobb haverom. – mutogatott ide-oda, mikor épp kinek kit mutatott be. A srácok kezet fogtak, majd visszaültek a helyükre.
- Lassan indulhatnánk. – állt fel barátnőm.
- Öhm… mindenki jön? – néztem körbe a rendesen zsúfolttá vált kis helyiségben.
- Hát, nem. Sokan mennek más buliba, de egy tíz ember biztos jön. – mosolygott barátnőm.
- Huh, az nem kevés. – nem voltam oda a tömegért.
- Na, akkor szólok a többieknek is. – állt fel, és tűnt el az emberek közt. Fél óra múlva már az ajtót zártuk magunk mögött, és én Jake-be karolva támolyogtam le a lépcsőn. Fogtunk vagy öt taxit, és bepréseltük magunkat az ülésekre. Hozzánk még egy csaj is beült, aki egész kedvesnek látszott, bár eddig meg sem szólalt. Ahogy néztem, meg amennyit láttam belőle, fiatalabbnak tűnt nálunk, olyan 17 év körül lehetett. Valószínű ezért is ült olyan csendben ott elől a sofőr mellett.
- És hová megyünk Summer? – fordultam barátnőmhöz.
- Hát, amit meséltem. Nyílt egy hely, oda benézünk, aztán onnantól mindenki szabadon garázdálkodik. Oda mész, ahová akarsz. – nevetett barátnőm.
- Okés. Majd éjfél után átnézhetnénk Danhez. – ajánlottam. Nem tudom miért, de szerettem volna újra látni azt a csodás szempárt, ami Robhoz tartozott.
- Rendicsek, majd benézhetünk. – bólogatott hevesen barátnőm. Ő is jól kijött Dannel, és sokszor jött be hozzám esténként.
- Meg is jöttünk. - Pattant ki a kocsiból Summer. Mindenkit kirángatott egyesével, majd odatipegett a biztonsági őrhöz. Valamit nagyon diskurált vele, mígnem végül megnyílt az ajtó, és mi beléphettünk egy gyönyörű helyre. Minden kék színben úszott, és néhol ezüstösen felcsillant. A terem hatalmas volt, középen egy tánctér, ami dugig volt emberekkel, és velünk szemben fönt a Dj-pult. A Dj-pulttal egy vonalban volt még egy emelet, ahol kis asztalok voltak, és egy-két bárpult. A lenti részen pedig a tánctér körül bőrkanapék kaptak helyet, félkör alakban volt elrendezve mindegyik, és hozzájuk egy kis asztal. Egy ilyennél foglaltunk helyet. Mindenki rendelt magának valamilyen italt, én az este folyamán a kedvencemé vált Sex on the Beach-et kértem. Mellettem egyik oldalon Summer és Jensen ültek, másik oldalamon pedig Jake, és az ismeretlen fiatal csaj. Eléggé meg volt illetődve még mindig szegény, és épp azon voltam, hogy megszólítom, és felvidítom kicsit, mikor Jake felém fordult.
- Istenem, el is felejtettem bemutatni neked Camille-t. Ő itt a húgom, Camille ő meg itt Mila, Summer barátnője. – mosolygott a félénk csajra.
- Szia. – hajoltam oda hozzá, hogy hallja, amit mondok.
- Szia. – köszönt vissza, de még ezt is olyan félénken szegénykém.
- Jake, nem cserélünk helyet? – néztem rá, úgy még is csak könnyebben tudok beszélgetni Camie-vel. Nem tudom miért, de mindig szerettem a félénk embereken segíteni.
- De, szívesen. - láttam rajta, hogy jól esik neki, hogy próbálok a húgával barátkozni. A helycsere viszont nem ment zökkenőmentesen. Én próbáltam át mászni Jake-en, ő meg át csúszni a helyemre, de akaratlanul is összeértünk bizonyos helyeken, amibe én belepirultam. Végül sikeresen megoldottuk a dolgot, és én nagy sóhaj közepette lehuppantam Camille mellé, aki vigyorogva figyelte az iménti jelenetet.
- Nah, csak sikerült. Mit iszol? – kérdeztem az előtte heverő, kékes italra mutatva.
- Nem tudom – rántotta meg a vállát, miközben az italát kémlelte. – Jake kérte nekem. – mosolygott rám.
- Áhh értem. Ő rángatott el ide is? – kérdeztem kedvesen.
- Aham. Anyuék azt mondták, vigyen magával. Mindig rásóznak szegényre, bár állítólag ő nem bánja. De akkor is, én itt senkit nem ismerek, de anyuék szerint ki kell, mozduljak otthonról, nem ülhetek örökké ott. – fintorgott egy sort.
- Jake biztos tényleg nem bánja. És meg kell ismerni az embereket. Rögtön kezdhetjük velem. Úgy érzem, ez egy szuper barátság kezdete. – simogattam meg a hátát, hogy ne legyen már annyira elszontyolodva. Hálásan nézett rám.
- És hány éves vagy? – kíváncsiskodtam.
- 18. – felelte.
- Ohh hát ez nagyszerű, akkor már nagykorú vagy.
- Hát, úgy néz ki. – nevetett.
- Pasikkal, hogy állsz?
- Volt egy, de nem rég szakítottunk. Nem túl kellemes élmény, ha egy másik lánnyal látod csókolózni. – fintorgott megint.
- Jaj. Azt tudom, hogy nem túl jó. Velem is előfordult már. Szegény gyerek meg is kapta a magáét. – nevettem fel az emlék hatására.
- Mit tettél? – csillant fel a szeme.
- Huu, először is, ők nem csak csókolóztak, hanem mélyebben megismerkedtek. Aztán mikor rájuk nyitottam, szerencsétlen srác elkezdett magyarázkodni, hogy ez nem az, aminek látszik. Ekkor én fogtam az összes cuccát, és kidobáltam a közös lakásunk ablakán. Mire végeztem, a csaj eltűnt, pedig legszívesebben megtéptem volna. A csávót meg kiraktam egy szál semmibe az utcára.
- Az anyja! – nézet elismerően Camie.
- Ez egy éve volt. Utána nagyon szarul voltam, de Summer kihúzott a depiből. – magyaráztam.
- És mit tanulsz? – váltottam témát.
- Idén érettségizem, utána még nem tudom. – rántotta meg a vállát.
Ekkor felcsendült az egyik kedvenc számom, David Guetta-tól a Sexy chick.
- Gyere táncolni. – húztam magammal Camie-t. – Ez a kedvenc számom. – magyaráztam hirtelen hevességemet.
Szegény Camie nem nagyon tudott ellenkezni, a tömeg közepére húztam, és elkezdtem táncolni. Neki se kellett sok idő, és úgy rázta, mintha csak ebből élne. Élvezettel roptuk végig az egész számot, majd a következőt is. Néha-néha összesimultunk kicsit, hogy a körülöttünk lévő férfiaknak is legyen mit nézniük, majd jót röhögtünk. Nemsokára, csatlakozott hozzánk Summer és Jensen, és magukkal rángatták Jake-et is, aki készségesen táncolt velem. Egész közel jött, és a derekamra rakta kezét. Ahol érintett elkezdtem bizseregni, de próbáltam nem oda figyelni erre a különösen jó érzésre. Egyre több testrészünk érintkezett, és a levegő hirtelenjében nagyon forrónak tűnt.
- Melegem van, menjünk, üljünk le. – hajoltam füléhez. Nem válaszolt, csak bólogatott. Elindultunk ki a tömegből, a többieket ott hagyva. Nem az asztalhoz vezetett, hanem egy kis teraszra mentünk ki. Nagyon jól esett a hideg párás londoni levegő.
- Jól táncolsz. – dicsért meg, és közben majd felfalt a szemével.
- Köszi. – pirultam el. – Te sem panaszkodhatsz. – vágtam vissza.
- Előző barátnőmmel sokat jártunk diszkóba. – vonta meg vállát.
- Aha, értem. – motyogtam, miközben a földet fixíroztam. Meg akartam kérdezni, hogy most van-e barátnője, de túl tolakodónak találtam, így hagytam az egészet.
- Nem megyünk vissza? – kérdezte.
- De. – és már indultam is.
Visszaültünk a többiekhez, és idő közben Summer, Jensen és Camie is odakeveredtek. Az órámra pillantottam, és már tizenegy volt, már csak egy óra volt hátra a 2009-es évből. Ilyenkor mindig elfog egy nosztalgikus érzés, és gondolatban visszapörgetem az évem fontosabb történéseit. Idén voltam bungee-jumpingozni, merthogy a 2009-es szilveszterkor megfogadtam, hogy fogok. Élveztem, felszabadult voltam arra a pár másodpercre, amíg zuhantam, és a végtelen elérhetőnek tűnt akkor. Aztán ott volt még a nyáron történt balesetem. Mikor egy hónapig kórházban feküdtem a lépcsőről lezúgásom után. Meg persze végzős lettem az egyetemen. Nyáron elmentünk Summerrel Ibizára, és David Guettát is láttuk élőben, sőt beszélgetünk is vele. Sok minden történt velem ebben az évben, és reméltem, hogy a következő évem is legalább ilyen izgalmas lesz.
- Mila. – szólongatott Jake.
- Hmm? Tessék? – fordultam hozzá gondolataimból.
- Semmi, csak nagyon elbambultál, azt hittem valami baj van – mosolygott. Meglepően közel volt hozzám, kicsit talán már túl közel is.
- Öhh, izé, nem, csak elgondolkoztam, mik történtek velem idén. – vontam vállat, miközben az italom mennyiségét nézegettem.
- És mik történtek?
- Áhh, hát semmi különös. Summerrel voltunk Ibizán, Bungee-jumpingoztam, lezúgtam egy lépcsőn… – itt felnevettem, olyan murisnak tartottam, hogy leborulok egy lépcsőn, bár akkoriban nem találtam ennyire mulatságosnak, de így visszagondolva elég esetlen lehettem.
- Hűha! Nem semmi egy csaj vagy. – álmélkodott.
- Történnek velem dolgok, az biztos. – nevettem fel keserűen. Órámra pillantottam megint, és csodálkozva láttam, hogy már csak fél óra van hátra.
- Mennyi az idő? – kérdezte Jake.
- Fél óra múlva éjfél. – válaszoltam.
- És van, amit még idén meg szeretnél tenni? – kérdezte kíváncsian.
- Ami azt illeti, lenne valami. – kérdőn nézett, így folytattam. – Szeretnék táncolni. Szóval gyerünk, uzsgyi, a parkettre! – rángattam ki nevetések közepette a bokszból egyenesen a táncoló nép közé.
Egy lazább szám ment, így csak gyengéden összesimulva táncoltunk. A következő szám egy dallamos latin zene volt, kicsit felturbózva, így könnyedén tudtam fenékriszálva közelebb kerülni Jake-hez. Nagyon tetszett neki a dolog, mert ismét a derekamra siklott keze. Csípőnk egy ritmusra ringattuk, és egyre érzékibb mozdulatokat tettünk. Végül a szám véget ért, és egy lassú következett. Megfordultam, és nyakába csimpaszkodtam, majd így folytattuk immár lassú táncunkat. A vállára hajtottam a fejemet, és csak élveztem a közelségét, és a dal lágy zengését. Jó pár percig eltartott a dal, majd még egy hasonló jött.
Végül arra lettem figyelmes, hogy egy pörgősebb szám a közepén leállt, és a Dj megszólalt.
- Fiúk és lányok. Eljött az év utolsó perce. Remélem jól szórakoztatok a mai este folyamán, és folytatjuk a bulit a jövő év első óráiban is, sőt egész hajnalig. – hangos éljenzés tört ki, majd a Dj csitította el őket. – remélem, mindenki tesz majd új évi fogadalmat, és én is közte leszek. – nevetett – Na, viccet félretéve, kérlek titeket számoljunk együtt vissza. 10… – a tömeg kórusként zengte a 2009-es év utolsó másodperceit. Mi is beszálltunk.
- 5…4…3…2…1…Boldog Új Évet! – kiabálta mindenki, majd nem várt dolog történt.
Jake megcsókolt.